A völgyben patak futott, a hegyoldalon titokzatosan suttogott az erdő, és a csúcsokon fenyves zsongott, akár fújt a Szél, akár nem. A patakvizében apró halak villogtak, tavasszal békák hangversenyeztek a partján, és tükrében ott tükröződtek nappal a felhők, éjjel a csillagok.

Faültetéskor a két legfontosabb dolog, hogy őshonos és az élőhelynek megfelelő fafajt ültessük. A döntéskor érdemes a klímaváltozást is figyelembe venni. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsoroljuk a legismertebb fásszárú fajokat.

Minden ősszel eljön a levélhullás ideje, amire sokan problémaként tekintenek és komposztálás helyett elégetnek minden zöldhulladékot. A teljesen értelmetlen égetéssel súlyosan veszélyeztetik a környezetükben élő emberek-állatok egészségét, belélegezhetetlenné teszik a településük levegőjét, és ezzel ellehetetlenítik a friss, tiszta levegőre vágyók életét.

A gesztenyét és általában a gyümölcsöket - ha lehet - érdemes magról szaporítani, mert így az egyedek genetikai állománya változatos lesz, ami ellenállóvá teszi az ültetvényt a betegségekkel szemben. A szelídgesztenye nagyon jól szaporítható magról. A magról kelt magoncok közelítőleg 25%-ából lesz jól termő felnőtt fa.

A déli-hegyi gesztenyés a szárazabb, kaszált ligeterdőkre jellemző növényvilággal és állatvilággal rendelkezik. Ott jártunkkor lencsevére kaptunk pár jellemző és néhány ritkább és védett fajt is. A gesztenyések megfelelő kezelés mellett ideális körülményeket biztosítanak ritka orchideafajoknak is, mint a csodálatos kardos madársisak.