A gesztenye már a történelm előtti időkben elterjedt a kontinensen. A görögök is kedvelték és a rómaiak egyik fontos tápláléka volt. Úgy gondolták, hogy az ember számára ott vannak meg az optimális feltételek, ahol megél a gesztenye, ezért az egész Római Birodalom területén szakadatlanul telepítették.
A déli-hegyi gesztenyés a szárazabb, kaszált ligeterdőkre jellemző növényvilággal és állatvilággal rendelkezik. Ott jártunkkor lencsevére kaptunk pár jellemző és néhány ritkább és védett fajt is. A gesztenyések megfelelő kezelés mellett ideális körülményeket biztosítanak ritka orchideafajoknak is, mint a csodálatos kardos madársisak.
Pár fantasztikus fotó a nagybakónaki Déli-hegyi gesztenyésből: százéves fák, macskabagoly pár, állat- és növényvilág.
A gesztenyét és általában a gyümölcsöket - ha lehet - érdemes magról szaporítani, mert így az egyedek genetikai állománya változatos lesz, ami ellenállóvá teszi az ültetvényt a betegségekkel szemben. A szelídgesztenye nagyon jól szaporítható magról. A magról kelt magoncok közelítőleg 25%-ából lesz jól termő felnőtt fa.
