A rezervárumaink távol húzódnak a vízfolyásoktól, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy néhány kisebb erdei tavat alakítunk ki bennük.

Hat évvel ezelőtt le is ástunk egy masszív fa dézsát, amely a mai napig kiválóan tartja a vizet: eddig szinte egyáltalán nem kellett pótolnunk, hiszen az esők megfelelő utánpótlást nyújtottak, és csak két-háromévente egyszer volt szükség a fölhalmozódott iszap kiemelésére.

Figyelemmel követtük, hogyan befolyásolja ez a kis vízfelület az állatok viselkedését, és milyen élőlények bukkannak fel benne. Nem is kellett sokat várnunk, már egy év elteltével megjelentek benne a vízibolhák. A kis tó környékén egyre több nyomot találtunk: különféle madárfajok tollait, patanyomokat (rezervátumunk kerítése ugyanis úgy lett kialakítva, hogy az erdei patások és kisebb állatok szabadon mozoghassanak). Az állatok nyomai a tóhoz vezettek. Ezért megkértük Hepp Gergőt, akinek van egy kiváló minőségű vadkamerája, hogy helyezze el a tó közelében, így naponta szemügyre vehetjük a történteket. Az alábbi videó mutatja, hogy a tó a téli időszakban, részben befagyott állapotban is népszerűnek bizonyult.

Az eredmények nem okoztak csalódást: rendkívül változatos állatfajok járnak ide, például szajkók, széncinegék, mezei verebek, nyulak, sőt, még egy szarvas is feltűnt. Nem mindegyikük kifejezetten inni érkezik, de az a tény, hogy megszokott ösvényeik a tónál metszik egymást, azt mutatja, hogy a vízfelület meghatározó a mindennapjaikban. Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy még több, esetleg nagyobb kiterjedésű vízfelületet alakítsunk ki. Ehhez olyan megoldásokat kerestünk, amelyek harmonikusan illeszkednek a természeti környezetbe. Bár a dézsa kiváló víztartó képességgel rendelkezik, meredek falai miatt egy ágat helyeztünk bele, hogy a beleesett rovarok és kisebb emlősök könnyen kimászhassanak. Ezt a mélysége teszi szükségessé, ugyanakkor éppen emiatt sosem szárad ki, de némiképp veszélyt jelent. Az új tavakat ezért úgy szeretnénk kialakítani, hogy sekély peremmel rendelkezzenek, és fokozatosan mélyüljenek a középpontjuk felé. Így, ha véletlenül belépnénk, nem okozna balesetet, a közepük pedig még aszály idején sem száradna ki (hiszen erdős területen létesülnek). Anyagukat textilrétegek és cement keverékéből álló kompozit adja, amely kőzetre emlékeztet, és természetközeli hatást kelt.

Vízibolhák tömege a tóban

A kis tavak a rovaroknak is jelentős vízforrást biztosítanak, és több faj, például a szitakötők lárvái, épp ilyen apró állóvizekben fejlődnek, míg a méhek is szívesen kortyolgatnak belőlük. Ha sikerül nagyobb tavakat létrehoznunk, előfordulhat, hogy kétéltűek is megjelennek. Érdekes kérdés, hogyan terjednek át az egyik tóból a másikba a bolharákok, a vízibolhák vagy adott esetben még a halak is. Ezek az apró rákfélék képesek olyan petéket rakni, amelyek a teljes kiszáradást is kibírják, így madarak lábára vagy csőrére tapadva több ezer kilométert is utazhatnak. A halak ikrái közül pedig néhány képes épségben áthaladni a vadkacsák emésztőrendszerén, így magyarázható, hogy bizonyos halfajok szélesebb régiókban is megjelennek a különböző tavakban.