A csuszka remek példáját mutatja az eszközhasználatnak és az intelligencia megnyilvánulásának: ügyesen épít, raktároz és magot tör. Fenyőfára helyezett B típusú madárodúnkba is beköltözött, majd heteken át tapasztotta sárral kívül-belül, amíg számára komfortossá nem vált.
Az állatokat sokáig ösztönylényeknek hitték, az elmúlt száz év etológiai és neurológiai kutatásai azonban megmutatták, hogy az ember és a többi állatfaj intelligenciája minőségben sokkal kisebb eltérést mutat, mint azt korábban gondolták: éreznek, tanulnak, gondolkodnak, mint mi, ha nem is annyira absztrakt módon. Az elismert holland etológus, Frans de Waal szerint az állatok viselkedését nem lehet megmagyarázni anélkül, hogy feltételeznénk, rendelkeznek valamilyen mértékű öntudattal. (Frans de Waal: Elég okosak vagyunk, hogy értsük, milyen okosak az állatok? c. könyvét mindenkinek ajánljuk).
A csuszka gyakran fentről közelíti meg az odú bejáratát.
A csuszkák gondolkodást és tervezést igénylő feladatokat oldanak meg. Odújukat sárral alakítják át, télre élelmet raktároznak el ügyesen álcázott helyeken, repedésekben magot törnek, leendő párjukat ajándékokkal és násztánccal csábítják el, valamint kiterjedt territóriumot tartanak fenn. Sokoldalúságuk igazán bámulatos!
A költésre használt odú nyílásának környékét sártapasztással szinte mérnöki módon alakítják át: a nyílást beszűkítik, és bevonják a nyílás fölötti részt kívül-belül, ami lehetővé teszi, hogy fejjel lefelé akadálytalanul közlekedhessenek. A sár felületét a csőrükkel érdesre képezik ki a biztonságos kapaszkodás érdekében. Ami ennél is figyelemre méltóbb, hogy a mesterséges odúban költő csuszkák az odút odatapasztják a fatörzshöz, feltehetően azért, hogy ne mozogjon.
A nyílás fölé tapasztott sárba csőrével apró lyukakat üt, hogy kapaszkodásra alkalmas legyen.
Egy másik példa az eszközhasználatukra: a keményebb magvak feltörésére repedéseket használnak satunak, akárcsak a harkályok. Ínségesebb időkre nagy mennyiségű táplálékot rejtenek eldugott helyekre, amelyeket még álcáznak is moha- és zuzmódarabokkal, ami különleges emlékezőképességre utal. Több, egyes helyeken akár 30 hektáros territóriumot is őriznek.
Az első látásra talán egyszerűnek tűnő dolog, mint a sártapasztás, a helyzet megértését, tervezést és tudatos kivitelezést igényel:
- Fel kell ismerni a problémát: az odúnyílás túl nagy, vagy a nyílás feletti felület nem elég érdes a biztonságos megkapaszkodáshoz, esetleg nem elég stabil az odú.
- Tudni kell, hogy hogyan lehet megoldani a problémát és milyen anyagokra van hozzá szükség.
- Fel kell kutatni és be kell gyűjteni a szükséges alapanyagot.
- Az anyagot fell kell vinni a felületre úgy, hogy az a célnak megfelelően módosuljon.
- Ellenőrizni kell, hogy az eredmény megfelelő-e. Ha nem, újrakezdődik az egész.
Ez a komplex folyamat egyértelműen nem csupán ösztönvezérelt tevékenység, hanem tanuláson és gondolkodáson alapuló problémamegoldás. A St. Andrews Egyetemen dolgozó Dr. Susan Healy még ennél is többet állít: elképzelhető, hogy bizonyos madaraknál a fészeképítés társas tevékenység, amit rugalmasan együttműködve, egymástól tanulva végeznek és fejlesztenek a madarak, akár egyfajta kultúrális fejlődésnek is nevezhetjük. Kutatásai során azt találta, hogy a madarak tanulnak a hibáikból, és folyamatosan fejlesztik fészeképítő technikájukat: ha egy költés kevésbé sikeres, legközelebb változtatnak a fészek anyagán, szerkezetén vagy helyzetén, illetve a fiatalkorban szerzett tapasztalatok is egyes esetekben meghatározóak. Ez azt jelenti, hogy a tanulás fontos szerepet játszik a madarak fészeképítésében és nem ösztönös sablonok szerint dolgoznak.
Források: