Emberségesebb vadlétszám-szabályozás

Az 1970-es évekig az erdei patások létszámszabályozásának fő eszköze a vadászat volt, azóta azonban számos emberségesebb módszert fejlesztettek ki a számuk csökkentésére. Ez a cikk egy összefoglaló a témában publikált kutatási eredményekről.

A mai modern módszereket használva a vadászatra valószínűleg nem lenne szükség a vadon élő állatok létszámának mesterséges csökkentéséhez és szinten tartásához [1]. Az elmúlt évtizedekben rengeteg kísérletet és kutatást végeztek a témában, amelynek eredményeképpen számos hatékony szer került a piacra, amelyekkel biztonságosan és vadászat nélkül lehet az erdei patások létszámát csökkenteni, ezáltal a vadkárokat és a baleseteket megelőzni. Cikkünkben csak a legfontosabb és legelterjedtebb módszereket mutatjuk be, amelyeket szerte a világon már 50 éve számos alkalomal teszteltek [1]. Ezek a módszerek teljes mértékben alkalmasak a vadászat kiváltására, így az állatok ellen elkövetett kegyetlen és értelmetlen erőszak elkerülésére.

Fogamzásgátlás vakcinával

Az egyik leghatékonyabb és legolcsóbb megoldás az erdei patások létszámának csökkentésére a gyógyszeres fogamzásgátlás. A piacon számos szer megvásárolható, vannak hormonális szerek és vakcinák. Ezek közül a vakcina típusú szerek hatása a leghosszabb mint pl.: a Gonacon, a Spayvac, a Zonastat-H [11], illetve GnRH alapú szerek. Ezek hatása akár 6 évig is tarthat, de egy dózis legalább 2-3 évig megakadályozza a beoltott állat szaporodását [1], és ami még fontos, hogy nem okoznak szenvedést, gyakorlatilag nincs mellékhatásuk, sőt, javítják az állatok életminőségét és növelik a várható élettartamát.

A vakcinák egyik típusa (Gonacon) azon alapul, hogy hatására a beoltott állat szervezete antitesteket kezd termelni az egyik kulcsfontosságú hormon ellen, ami a szaporodáshoz szükséges [4]. A Spayvac ezzel szemben olyan antigén termelődését okozza, amely a petesejt felszínéhez kapcsolódva megakadályozza a hímivarsejtek kapcsolódását és bejutását, így meggátolva a megtermékenyülést. A Spayvac hatásosságát kutatási projektekben vizsgálták, melyek során 41 őz és 43 fehérfarkú szarvas kapott egyetlen oltást a szerből, és az őzek közül 3 évig, a szarvasok közül pedig 2-3 évig egyetlen példánynak sem lett utódja [6][7][8]. A vakcinák fontos előnye, hogy fajtól függetlenül alkalmazhatók.

Két különböző kutatás eredménye: a vakcinák hatása szembetűnő

A vakcinákat injekciós puska segítségével a távolból be lehet adni, nem szükséges az állatok befogása. Az elérni kívánt létszámtól függően elegendő a nőstények egy kisebb hányadát beoltani. (Egy vakcina ára körülbelül 10.000 Ft volt 2000-ben, ehhez jön a szakember munkadíja.)

Fontos megemlíteni, hogy a vakcinás fogamzásgátlásnak genetikailag hosszú távon lehet negatív hatása, mivel a gyengébb immunrendszerű egyedeknél kevésbé hatásos, ezt kutatásokkal meg kell vizsgálni, és megoldást kell rá találni. Amennyiben nincs elméleti akadálya, érdemes lenne kifejleszteni olyan vakcinákat, amelyek szájon át beadhatók, így az etetőkbe adagolva nagy számú állatot lehetne vakcinázni rövid idő alatt, alacsony költséggel.

Mennyi oltás szükséges?

Mivel egyes vakcinák akár 5 évig is hatásosak, és csak a nöstényeket kell beoltani, évente a teljes létszám töredék részét kell beoltani. Nézzünk egy példát! Ha Magyarországon a vadászat helyet kizárólag vakcinázással szeretnénk megakadályozni a gímszarvasok számának a növekedését, a különböző tényezők miatti természetes elhalálozást figyelembe véve elegendő lenne a gímszarvasok 5-10%-át beoltani évente, ez néhány ezer oltást jelent (szemben az évente 40-50 ezer állat lelövésével).

Fogamzásgátlás implantátummal

Léteznek már injekciós puskával bőrbe lőhető miniatűr hormonadagoló implantátumok [17], amelyek bizonyos ideig jól meghatározott mennyiségben nemi hormonokat adagolnak a vad szervezetébe, így akadályozva meg az ivarzást. A puskával belőhető implantátumok egy ivarzási ciklus során nyújtanak védelmet, de embereknél léteznek nagyobb, bőr alá helyezhető, 3 évig hatásos implantok is, amelyek a behelyezése valószínűleg csak közvetlen közelről lehetséges az állat befogásával. Egy rinocéroszoknál sikeresen tesztelt speciális injekciós fecskendő szerkezeti rajzát mutatja az alábbi ábra. A fecskenő végén található egy vastagabb tű, amely a becsapódáskor a vékony implantátumot képes bejuttatni a bőrbe. A vakcinákkal ellentétben ez egy rövid tűvel megoldható.

Hormonadagoló implantátum belövésére kifejlesztett fecskendő szerkezete [17]

Ivartalanítás

Egy másik lehetséges születésszabályozási módszer a műtéti úton történő ivartalanítás, melynek keretében az állatot bekerítik, elaltatják, és a helyszínen felállított sátorban elvégzik az ivartalanító műtétet. Ez jóval körülményesebb és költségesebb megoldás, szenvedést okozhat, és ritkán előfordul, hogy az állat elpusztul, ezért etikailag kifogásolható. Az előnye viszont, hogy az állat egész életében steril marad.

Számtalan ivartalanítási programot végeztek már. Egy 2021-ben publikált kutatás keretében például 2012-2020 között 6 amerikai államban (California, Maryland, Michigan, New York, Ohio, és Virginia) összesen 493 szarvason végeztek ivartalanító műtétet. Közben rendszeresen mérték az egyedszámsűrűség változását a területeken [9]. Az ivartalanítási program eredményeként egy év elteltével átlagosan 26%-al csökkent a vadállomány, 4 év elteltével pedig már 45%-os csökkenést mértek, ami mutatja a módszer hatékonyságát. Egy szarvas sterilizálása átlagosan 1100 dollárba kerül Amerikában.

Kerítés

A szakszerűen és jól megtervezetten elhelyezett kerítések jelentős mértékben hozzájárulhanak az erdei patások létszámának szabályozásához. A kerítések két szempontból is fontosak: megakadályozzák, hogy az állat a szántóföldi terményekből táplálkozzanak, másrészt megszabják a vonulási útvonalaikat, amelyek a szaporodás szempontjából szintén fontosak lehetnek. A fogamzásgátló módszerek esetén pedig a kerítések segíthetnek az állat belövésében vagy befogásában.

Természetes tényezők

A természetes tényezők etikailag nem kifogásolhatók, mert nem emberi beavatkozásra történnek. Az erdei patások populációinak természetes szabályozásában több tényező játszik kulcsszerepet. A ragadozók például a zsákmányolás révén tartják kordában a prédaállatok számát, így megelőzik a túlzott elszaporodást. Emellett fontos szabályozó mechanizmust jelentenek a betegségek és a paraziták, amelyek egy-egy faj egyedszámát időszakosan csökkentik. A táplálék és az élőhely minősége szintén meghatározza, hogy mennyi állatot képes eltartani a környezet; ha a rendelkezésre álló erőforrások korlátozottak, a túlélési esélyek csökkennek. Végül, a klimatikus tényezők – például a szélsőséges hőmérsékleti változások vagy az aszályok – ugyancsak befolyásolják a fajok szaporodását és mortalitását. Mindezek a tényezők együtt biztosítják a populációk hosszú távú egyensúlyát a természetben.

A természetes létszámszabályzó tényezők érvényesüléséhez elengedhetetlen a ragadozók szerepének elismerése és védelme, hiszen a természetes zsákmányolás hozzájárul a vadfajok egészséges populációjának kialakulásához. A ragadozók létszámának mesterséges csökkentése megakadályozza, hogy a természetes folyamatok érvényesüljenek.

Az állatok etetése a másik fontos tényező, ami a természetes folyamatok ellen hat: megakadályozza a természetes szelekciót, konfliktushelyzeteket teremt az állatok között és a betegségek terjedését is befolyásolhatja. A takarmányozás mesterségesen megemeli az állatok létszámát, aláásva a természetes szabályozó tényezők (ragadozás, betegségek, élőhely eltartóképessége) hatékonyságát. Az etetés eredményeképpen a populáció jobban függ az emberi ellátástól, és egyes fajok meg is szokják az állandó élelemforrást. Ez hosszabb távon az erdei patások háziasítását eredményezi, ami viszont morális kérdéseket vet fel.

Etikai kérdés

Az állatok etikai helyzetét bemutató írásunk is rávilágít arra, hogy az állatok érző, bizonyos fokú öntudattal rendelkező lények [15][16], amit sok etológiai kutatás is alátámaszt, és ez komoly morális kérdéseket vet fel a vadgazdálkodás jelenlegi gyakorlatával kapcsolatban. Több filozófus (például Evelyn Pluhar [15]) amellett érvel, hogy a nagyobb gerinces állatoknak részben hasonló jogokat kellene biztosítani, mint a gyermekeknek, mivel szerintük nincsen közöttük morálisan lényeges különbség. Egyes közvélemény-kutatások arra utalnak, hogy világszerte nő azok aránya, akik ellenzik a vadászatot (különösen a morálisan leginkább kifogásolható sportvadászatot), és sokan szorgalmaznak olyan módszereket a vadon élő állatok állományszabályozására, amelyek jobban figyelembe veszik az állatjóléti és etikai szempontokat. Magyar adat nincs, de Franciaországban például egy kutatás szerint az emberek 78%-a támogatja az élő és érző lények státuszának elismerését minden vadon élő állat esetében. Egy biztos: intelligens és empátiára képes fajként ezeket a szempontokat jobban figyelembe kellene vennünk és nem szabadna hagyni, hogy az ösztöneink felülírják a morális érveket.