"A zord tölgyek sárguló levelei komoran hulltak alá, amíg a szél fel nem kapta és arrébb nem vitte őket. A nemes gesztenyék rozsdásan, a távoli fenyők viszont hol ezüstösen, hol méregzölden csillantak meg, ha a nap rájuk vetette fényét."
November végén parkunk bükk és vadkörte csemetéket kapott egy lelkes támogatónktól, és beültettük velük a szurdokvölgyet. Nagybakónak neve bizonyos források szerint a bükk szláv nevéből (bukev) ered, ami arra utal, hogy régen kiterjedt bükkösök voltak a falu környékén. Az éghajlatváltozás miatt azonban mára kevesebb olyan hely maradt Zalában, ahol a bükk hosszú távon is megél. Ilyen helyek lehetnek a szurdokvölgyek.
A nagyméretű fákat már ősidők óta csodálja az ember. Régen istenként vagy szentként tekintettek rájuk, áldozatokat mutattak be előttük. Gyakran váltak a közösségi élet központi részévé. Mesék, mondák történetek fűződtek hozzájuk. A hatalmas fákat ma is megcsodáljuk, sokan zarándokolnak el megnézni őket. De nemcsak esztétikai jelentőségük van!
Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!
A tüzifatermelők és méhészek által kedvelt akác okozta komoly ökológiai károkról nem lehet hallani a médiában. Ezzel szemben a média rendszeresen tele van az egyoldalú és hamis érvekre alapozott kampánnyal az akác védelmére.
Az idős fák korhadt részei számos faj szempontjából kiemelkedő jelentőségűek, a faodvakban pedig a gerincesek szinte minden nagyobb csoportjából találunk képviselőt: a hüllőktől a madarakon át az emlősökig. A baglyok számára pedig csak a nagyobb odvak nyújtanak természetes költőhelyet, amelyek csak idős fákban alakulhatnak ki.
Létre kell hozni olyan helyeket, ahol minden természeti lény menedéket talál, mert talán ezek lesznek az utolsó helyek, ahol az emberi lélek megnyugvásra lel.
John Muir
