Nem erdő, melynek nincs dala, virága,
Mit tavasz nem díszíthet.
A komor fenyves, váltig zöldben állva,
Nem más csak néma díszlet.
Nem suttog a lomb, ág nem hajlik ágra,
A fák élnek maguknak,
Mint emberek közt zordon nagyravágyók
S borongó életuntak.
"A zord tölgyek sárguló levelei komoran hulltak alá, amíg a szél fel nem kapta és arrébb nem vitte őket. A nemes gesztenyék rozsdásan, a távoli fenyők viszont hol ezüstösen, hol méregzölden csillantak meg, ha a nap rájuk vetette fényét."
A nagyméretű fákat már ősidők óta csodálja az ember. Régen istenként vagy szentként tekintettek rájuk, áldozatokat mutattak be előttük. Gyakran váltak a közösségi élet központi részévé. Mesék, mondák történetek fűződtek hozzájuk. A hatalmas fákat ma is megcsodáljuk, sokan zarándokolnak el megnézni őket. De nemcsak esztétikai jelentőségük van!
Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!
|
Támogasd munkánkat! Természetvédelmi tevékenységünket nonprofit módon, teljesen ingyen végezzük, amiből semmilyen bevételünk nem származik. De mi is csak pénzből tudjuk magunkat fenntartani. Azért gyűjtünk, hogy tovább tudjuk folytatni hasznos értékteremtő és értékmegőrző munkánkat, ezért kérünk, ha van rá lehetőséged, támogass minket!
Számlaszámunk: 11749015-28535807 (OTP Bank) Nevünk: Völgyerdő Nonprofit Kft.
|
